- Úgy nézel ki, mint ha a szekrényben egy hullát láttál volna. Ennek nagy az esélye, de szerintem a takarítónyanya odafigyel.. - mondta Lola, majd elkezdett röhögni. Életemben nem láttam ilyen hülye embert.
- Nem... Van egy barátom, aki ide fog jönni..
- Meglátogat? Ó, de romantikus! Mint a Sandra Bullock filmben!
- Nem éppen..- mondtam, majd kimentem a fürdőbe. Logan, ez most komoly? Azt hittem te tovább bírod. Ez olyan izé.. Már csak azt kell kideríteni, hogy mikor jön. Most nem tudom, hogy egy rohadtul nagy pofonnal, vagy egy nyakba ugrással köszöntsem. Vissza kéne hívnom, de ehelyett a lábam magától levezetett a hallba. Egy csomó hozzám hasonló hülye volt lent, akik megpróbáltak valami normálisat csinálni. Volt akit most engedtek ki.. Mázlista. Hirtelen valaki mellém állt és megszólalt:
- Gondolom most azon filózol, hogy mi értelmeset tudnál csinálni. Talán a lovaglás illene a magasságodhoz...
- Jézusom, a szívbajt hozod rám. És megbántottál, mert most törpének tituláltál.. Amúgy ki vagy?
- Tisztességes nevem Cedric. Nem valami vezetőszerűség vagyok, gondolom ezt is kérdezted volna, de azt hitted, hogy udvariatlannak tartalak. Kiismerek bizonyos embereket két perc alatt.
- Megijesztesz. Amúgy.... Véletlenül nem tudod hol lehet itt kaját szerezni? Reggel óta nem ettem semmit és most megérzem ezt.. Aztán ha lehet eléggé szájbarágósan mondd el, mivel könnyen eltévedek ilyen helyeken. - mondtam, majd lesütöttem a szemem.
- Szóval. Itt menj egyenesen, utána balra és ott lesz egy óriási kétszárnyas ajtó, amin ha betérsz ott van. Ez elég szájbarágós?
- Aha... Talán. Mindent köszi! - mondtam, majd elindultam. Olyan édi volt! Erre a két percre eldobtam a Logan imádatom. Merre is kell menni? Oké, most biztos egy hülyének tituláltok, de még a diszlexiám nem is említettem. Egyenesen, balra és tényleg, itt az ajtó. Dóra a felfedező 2 : Segítsünk Abernathynak. Bementem és egy nő parancsolgatott, hogy mi legyen a kaja és hogy most meg ne próbáljanak porlevest rakni és olyan dolgot se, ami nyomokba földimogyorót tartalmaz. Megfordult, majd rámmosolygott. Ő volt a pultosnőci, egy bizonyos Abigail, legalábbis valaki ezt mondta. Egy kicsit hülyén fogja kivenni magát, hogy odamegyek és ugyan azt elmagyarázom mint Cedricnek. De erre nem volt szükség.
- Abernathy, jó hogy látlak. Gondolom éhes vagy.. - mondta, majd beordított, hogy kér egy szendvicset.
- Már is megjegyezte a nevem? Amúgy igen, és köszönöm. - mondtam, majd leültem az egyik székre és hozzáláttam a szendvicshez, amit viszonylag hamar bepusziltam. Elmormogtam még egy köszönömöt, majd kimentem az ebédlőből. Felderítve. A hallban ledobtam magam egy fotelra, majd elővettem a füzetem és rajzolni kezdtem. Imádok rajzolni, pedig nem is tudok - legalábbis a rajztanárom szerint. Mikor kinéztem az ablakon begördült egy fekete Porsche, majd egy ismerős alak szállt ki. Fekete Ray-ban napszemüveg és patyolat fehér ing. Logan. Visszanézett a kocsira, majd bólintott egyet. Kiugrott valami egyenruhás pasas és kivett a csomagtartóból egy óriási fekete bőröndöt. Teljesen lazán bemasírozott, majd odament a pulthoz, mint ha neki természetes lenne, hogy egy elvonóban van. Megpillantott engem és leült a fotel karfájára.
- Ez egész szép. Amúgy tényleg jó a hely?
- Köszi. És igen, tényleg jó. De azért egy sziát idebökhetnél.. - mondtam, majd felálltam és megöleltem. Magyarul: eltértem a tervemtől. De az azért egy kicsit fura, hogy engem reggel behoznak, és ő délre itt áll előttem teljes életnagyságban. Erre az a bizonyos Abigail idejött hozzánk és megszólalt:
- Ismeritek egymást? Ó, de jó! Legalább nem lesztek egyedül. Bár nem hiszem, hogy ebben a hat hónapban végig egyedül lennétek.. - mondta, majd a többi "páciensre" sandított. Kimentünk az udvarra, és mire az egészet felderítettük be is sötétedett. Letelepedtünk a fűre és egy ideig beszélgettünk, és ezt is csak a telefonom csörgése szakította félbe. Anya volt. Felvettem, és ő is ugyan azokkal a kérdésekkel bombázott mint Logan, csak nem bökte be, hogy ő is idejön. Letettem, majd a szememmel végigpásztáztam az udvart. Egyetlen ismerős alakot pillantottam meg, aki nem más mint Cedric. Logan időközben bement. A gyér világításban annyit azért láttam, hogy mosolyog. Mikor látta, hogy nézem gyorsan lehajtotta a fejét és a telefonját nyomkodta. Felálltam, majd felmentem (valahogy) a szobámba.
- Látom tetszik neked Cedric... - mondta Lola, majd rámmosolygott.
- Aha, tetszik. - mondtam, majd elpirultam.
- Csak azért mondom, hogy ha kell róla infó, hogy mivel veheted le a lábáról szólj.
- Öhm, oké..
- A bátyám, nem valami ex-féleség. Igaz, nem hasonlítunk egymásra, de a szüleink génjeit egyikünk sem örökölte.
Ez eléggé fura. De most ebben az órában nem érdekelt, felmásztam az ágy tetejére és megpróbáltam aludni.
Mára ennyi lenne, bár nem mondhatom, hogy nem fogok még egy rész írni :D♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése