Elnézést az óriási kihagyásért..
Meghaltam. Cedric ma megy el..
- Ab.. Megígéred, hogy írsz? - kérdezte, miközben bedobott egy csíkos zoknigombócot a bőröndjébe.
- Megígérem. De akár hívhatlak is.. Ha megadod a számod.
- Lehetetlen. Anyámék elkobozzák a telefonom. Kivéve, ha megkockáztatom azt, hogy kikérem a 18 éves pénzem és elköltözöm..
- Várj.. Te nem 21 vagy?
- De.. De nem akarták ideadni addig, amíg meg nem győződnek róla, hogy nem piálok többet. Azzt hitték, az egészet arra költöm. De felelősségteljes felnőtt vagyok.. - felelte, majd behúzta a bőröndje cipzárját. - Lekísérsz?
- Igen.. - ezt még életében nem mondta el nekem.
Lebaktattunk a lépcsőn. Egy barna hajú nő hozzánk szaladt kopogós magassarkújában és Cedric nyakába vetette magát:
- Jaj Cedric, hogy vagy? Jól bántak veled? Mondtam apádnak, hogy mégsem kellett volna téged ideküldeni.. Magadtól rájössz, hogy nem jó! De nem, neki muszáj volt ide bedugni téged! Aggódtam érted!
- Oké anya, jól vagyok! - mondta, majd felém fordult és megcsókolt. Ezt most először csinálta. Eltávolodott tőlem, majd megfordult és elment.
- Egész helyes kislány volt.. Hogy hívják?
A beszélgetés többi részét nem hallottam, mivel elmentek. Könnyes szemmel felmentem a szobába és elkezdtem bőgni. Nem tudom, hogy ez az örömtől, vagy attól van, hogy elment. Lola berontott a szobába. Egy idegbeteg módjára levetette magát az ágyára, majd megszólalt:
- Logan szakított velem. Erről is te tehetsz!
- Mivan?
- Gondolom féltékeny lett. Látta, ahogy az a barom bátyám lesmárol téged és most hogy elment szabad a pálya..
- Te miért nem mentél el?
- Még két hónapig el kell viselned.. - mondta, majd önelégült mosolyt öltött az arcára. Olyan volt, mint ha azt mondaná, hogy "Nyenyenyee, megkeserítem az életed!"
