3. Rész

KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY: Elnézést, hogy rég írtam, de mostanában nem volt időm.. Vagy legalábbis valami ilyesmi. Néha amikor lett volna lusta voltam és inkább az új történetemet írtam. DE most a szünetben lesznek részek.. :D

3 hónap múlva.

Eltelt három hónap és azóta eléggé megszerettem ezt a helyet. Cedric megtanított lovagolni és sikerült megjegyeznem, hogy mi hol van. Aztán meg rájöttem, hogy van itt medence is.. Paradise. Ebben a három hónapban még összevesztem Logannel, mivel kinyilvánítottam a véleményem: "Logan, te egy szadista barom vagy." Ezután Lolával is elcsesztem a barátságom, mivel ráhajtott az előbb említett jómadárra. Persze azóta lett új barátnőm (Missy). Helyzetjelentéses összeszedetlen kezdés.
Leszaladtam az ebédlőbe, mivel kaja idő volt. Bevágódtam a helyemre, ettem valamit, majd kiszaladtam az udvarra. Minden napom kábé így telik. DE már csak három hónap van.. Kevesebb, mint három hónap. Első hónapban még csak az első napon hívhattak. Második hónapban egyáltalán, és most meg bármikor. Én utáltam ezt a rendszert: Még azt sem adták volna tudtomra, hogy ha az unokatestvérem megszületett volna.. És tényleg így volt. Most akár szkájpolhatnék is.. Bárkivel.

Rohadtul rövid rész, de most nem vagyok éppen olyan kedvemben, hogy írjak..

2. Rész

- Úgy nézel ki, mint ha a szekrényben egy hullát láttál volna. Ennek nagy az esélye, de szerintem a takarítónyanya odafigyel.. - mondta Lola, majd elkezdett röhögni. Életemben nem láttam ilyen hülye embert.
- Nem... Van egy barátom, aki ide fog jönni..
- Meglátogat? Ó, de romantikus! Mint a Sandra Bullock filmben!
- Nem éppen..- mondtam, majd kimentem a fürdőbe. Logan, ez most komoly? Azt hittem te tovább bírod. Ez olyan izé.. Már csak azt kell kideríteni, hogy mikor jön. Most nem tudom, hogy egy rohadtul nagy pofonnal, vagy egy nyakba ugrással köszöntsem. Vissza kéne hívnom, de ehelyett a lábam magától levezetett a hallba. Egy csomó hozzám hasonló hülye volt lent, akik megpróbáltak valami normálisat csinálni. Volt akit most engedtek ki.. Mázlista. Hirtelen valaki mellém állt és megszólalt:
- Gondolom most azon filózol, hogy mi értelmeset tudnál csinálni. Talán a lovaglás illene a magasságodhoz...
- Jézusom, a szívbajt hozod rám. És megbántottál, mert most törpének tituláltál.. Amúgy ki vagy?
- Tisztességes nevem Cedric. Nem valami vezetőszerűség vagyok, gondolom ezt is kérdezted volna, de azt hitted, hogy udvariatlannak tartalak. Kiismerek bizonyos embereket két perc alatt.
- Megijesztesz. Amúgy.... Véletlenül nem tudod hol lehet itt kaját szerezni? Reggel óta nem ettem semmit és most megérzem ezt.. Aztán ha lehet eléggé szájbarágósan mondd el, mivel könnyen eltévedek ilyen helyeken. - mondtam, majd lesütöttem a szemem.
- Szóval. Itt menj egyenesen, utána balra és ott lesz egy óriási kétszárnyas ajtó, amin ha betérsz ott van. Ez elég szájbarágós?
- Aha... Talán. Mindent köszi! - mondtam, majd elindultam. Olyan édi volt! Erre a két percre eldobtam a Logan imádatom. Merre is kell menni? Oké, most biztos egy hülyének tituláltok, de még a diszlexiám nem is említettem. Egyenesen, balra és tényleg, itt az ajtó. Dóra a felfedező 2 : Segítsünk Abernathynak. Bementem és egy nő parancsolgatott, hogy mi legyen a kaja és hogy most meg ne próbáljanak porlevest rakni és olyan dolgot se, ami nyomokba földimogyorót tartalmaz. Megfordult, majd rámmosolygott. Ő volt a pultosnőci, egy bizonyos Abigail, legalábbis valaki ezt mondta. Egy kicsit hülyén fogja kivenni magát, hogy odamegyek és ugyan azt elmagyarázom mint Cedricnek. De erre nem volt szükség.
- Abernathy, jó hogy látlak. Gondolom éhes vagy.. - mondta, majd beordított, hogy kér egy szendvicset.
- Már is megjegyezte a nevem? Amúgy igen, és köszönöm. - mondtam, majd leültem az egyik székre és hozzáláttam a szendvicshez, amit viszonylag hamar bepusziltam. Elmormogtam még egy köszönömöt, majd kimentem az ebédlőből. Felderítve. A hallban ledobtam magam egy fotelra, majd elővettem a füzetem és rajzolni kezdtem. Imádok rajzolni, pedig nem is tudok - legalábbis a rajztanárom szerint. Mikor kinéztem az ablakon begördült egy fekete Porsche, majd egy ismerős alak szállt ki. Fekete Ray-ban napszemüveg és patyolat fehér ing. Logan. Visszanézett a kocsira, majd bólintott egyet. Kiugrott valami egyenruhás pasas és kivett a csomagtartóból egy óriási fekete bőröndöt. Teljesen lazán bemasírozott, majd odament a pulthoz, mint ha neki természetes lenne, hogy egy elvonóban van. Megpillantott engem és leült a fotel karfájára.
- Ez egész szép. Amúgy tényleg jó a hely?
- Köszi. És igen, tényleg jó. De azért egy sziát idebökhetnél.. - mondtam, majd felálltam és megöleltem. Magyarul: eltértem a tervemtől. De az azért egy kicsit fura, hogy engem reggel behoznak, és ő délre itt áll előttem teljes életnagyságban. Erre az a bizonyos Abigail idejött hozzánk és megszólalt:
- Ismeritek egymást? Ó, de jó! Legalább nem lesztek egyedül. Bár nem hiszem, hogy ebben a hat hónapban végig egyedül lennétek.. - mondta, majd a többi "páciensre" sandított. Kimentünk az udvarra, és mire az egészet felderítettük be is sötétedett. Letelepedtünk a fűre és egy ideig beszélgettünk, és ezt is csak a telefonom csörgése szakította félbe. Anya volt. Felvettem, és ő is ugyan azokkal a kérdésekkel bombázott mint Logan, csak nem bökte be, hogy ő is idejön. Letettem, majd a szememmel végigpásztáztam az udvart. Egyetlen ismerős alakot pillantottam meg, aki nem más mint Cedric. Logan időközben bement. A gyér világításban annyit azért láttam, hogy mosolyog. Mikor látta, hogy nézem gyorsan lehajtotta a fejét és a telefonját nyomkodta. Felálltam, majd felmentem (valahogy) a szobámba.
- Látom tetszik neked Cedric... - mondta Lola, majd rámmosolygott.
- Aha, tetszik. - mondtam, majd elpirultam.
- Csak azért mondom, hogy ha kell róla infó, hogy mivel veheted le a lábáról szólj.
- Öhm, oké..
- A bátyám, nem valami ex-féleség. Igaz, nem hasonlítunk egymásra, de a szüleink génjeit egyikünk sem örökölte.
Ez eléggé fura. De most ebben az órában nem érdekelt, felmásztam az ágy tetejére és megpróbáltam aludni.

Mára ennyi lenne, bár nem mondhatom, hogy nem fogok még egy rész írni :D♥

1. Rész

Ez a hat hónap lesz életem legnagyobb szenvedése. Szóval, először is elmondom, hogy kerültem ebbe a lepukkant elvonóba. Logan, életem szerelme és egyben a legjobb barátom belerángatott ebbe az egészbe. Persze ő nem tudja, hogy mit érzek iránta, de ez teljesen mellékes. Nem is tudom, hogy hogyan írjam le. Olyan zavaros, még számomra is.. Szóval akkor Logannel szépen bedrogoztunk és engem teljesen kiütött az a valami. Valahogy - még én sem tudom - Logan belerakott a kocsija anyósülésére. Komoly 45 kilómmal nem lehetett nagy kínszenvedés. És ekkor megtörtént a baj. Elindult az autó és Logan száguldott mint egy őrült. Valahogy kijutottunk a külvárosba és valami szirénázást hallottam. Mily meglepetés: a rendőrök voltak. Megállított minket egy túlsúlyos faszi és jogsit kért. Persze Logannél nem volt, így magamra vállaltam az egészet. És ekkor jött a szokásos vérvételes sz*r és hogy mi a nevem, hol lakom és hogy nemtomhány százalék kábítószer volt a véremben. És így kerültem ide, ebbe a lepukkant elvonóba, melynek tisztességes neve Saint Mary Abducent. Biztató. Na jó, talán nem is olyan lepukkant, állítólag ez New York legjobb elvonója. Beléptem az ajtón és mindenki úgy nézett rám mint egy őrültre aki megszökött a gumiszobából. Odaléptem a telefonáló nőcihez, akinek az arcára fagyott a mosoly és letette a telefont.
- Maga Abernathy Hestings?
- Igen... - feleltem remegve. Erre a nő újra elmosolyodott.
- Lolaaaaaaaaa! Itt van az új szobatársad, kísérd fel a szobába!
- Igenis. -  mondta valaki a hátam mögül. Gondolom ő sem azért van itt, mert ártatlan. Megfordultam é szembetaláltam magam egy viszonylag magas, égővörös hajú lánnyal. Belém karolt majd felrángatott egy lépcsőn. Jobbra, balra, egyenesen.. Én ahogy magamat ismerem el fogok tévedni. Ekkor beléptünk egy szobába. Minden tiszta Green Day poszter volt és Fall Out Boy... Fall Out Boy??
- Te is szereted a FOB-ot?- kérdeztem. Csillogott a szemem miközben a dedikált posztert bámultam.
- Ja..... Szeretem. - válaszolta, majd ledobta magát az emeletes ágy alsó részére. - A fölső a tiéd, mivel nekem tériszonyom van. Egyébként külön fürdője van minden szobának amit ott találsz. A szekrények viszonylag nagyok, remélem nem hoztál magaddal egy egész készlet Chanel ruhát. Ha sok smink van a szobában azt még valahogy elviselem, de amúgy utálom a ruhákat. Ja, amúgy nem vagyok pedáns, nyugodtan szétdobálhatsz cuccokat...
- Öhm okééé.... - Tériszony? Most ez komoly? Jézusom. Elpakoltam viszonylag kevés ruhámat és ő közben végig bámult, ami rohadtul fusztrált. Mikor mindennel végeztem csörgött a telefonom. A Just One Yesterday
szólt. Logan volt. Felkaptam a telefont és ő erre milliárd kérdéssel bombázott:
- Szia, megérkeztél? Hogy vagy? Milyen a hely? Én.. én.. sajnálom.
- Őőő szia, megérkeztünk, jól vagyok, viszonylag jó.... Miért?
- Khöm.. Ez várható volt..
- Mégis mi?
- Engem is elkaptak. Legalább lesz egy ismerős arc is a közeledben.
És erre teljesen lefagytam. Hogy Logan ide fog jönni?

Hát szóval ez volt az első rész, nagyon rövidre sikeredett, de remélem tetszik♥